Tű a szénakazalban

Hosszú idő telt el azóta hogy utoljára írtam volna ide. Talán mert nem volt rá időm vagy nem láttam szükségét, nem tudom miért. Miért írok egyáltalán? Nem érdekel ki olvassa el és ki nem, egyszerűen csak kiírom magamból a dolgokat, mert jól esik.

Legutóbbi bejegyzésem óta több, úgymond korszak is lezárult az életemben. 2013 nyarán végső elhatározásra jutottam. A sok kétség és bizonytalanság kezdett felőrölni az iskolával kapcsolatban ezért otthagytam a Műszaki Egyetemet. Mint minden, ez is jó volt valamire, megannyi tapasztalattal gazdagodtam. Mondhatjuk könnyebb volt belevágni egy másik felsőoktatási intézmény kihívásaiba. Persze kicsit vissza kellett venni az elképzelésekből és egy könnyebb iskolát keresni, de bátran állítom most 2015 nyarán hogy a dolgok eddig várakozásaimnak megfelelően alakultak. Sikerült egy az általam közel álló szakon maradni, egy jóval könnyebb, barátságosabb kivitelben. 2013 szeptembere óta a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdaságinformatikus szakán tanulok. Mondhatni visszalépés a BME mérnökinformatikus képzéséhez képest, de én ezt nem így fogom fel. Nyilván többet ér a diploma ott, de az élet könnyebb itt és valószínűleg az itt szerzett diploma is elég lesz egy normális munkához a későbbiekben. 

Korrektség tekintetében számomra ez az iskola eddig pozitív csalódás. A zárthelyik és vizsgák terén ugyanis eddig nem kértek olyat számon amit nem adtak volna le. Igaz milyen meglepő? Pedig ez a BME-n nem így volt... Ott bizony kőkemény  szivatás ment már az elejétől kezdve. BGF-en aki tanul, annak azért a kettes nem teljesíthetetlen, sőt. Eredményesen zártam ezt az évet, jó jegyekkel. Az iskola Tanulmányi Osztálya már más tészta, a BME-n ez sokkal jobb volt, a szervezés, a diákokkal szembeni hozzáállás korrektebb volt sokkal. Talán túlzónak tűnhet, de sokszor többet idegeskedtem egy-egy tantárgyfelvételen, mint zh  héten vagy vizsgaidőszakon, az első félévben legalábbis biztos. 

Sokan azt hiszik hogy a könnyebbnek számító iskolák csak a bulikból állnak, pedig ez így nem igaz. Mindenki magának dönti el hogy mit szeretne. Az évfolyam fele a bulikat választja, aminek meg is van az eredménye ugyanis szinte akkora a bukási arány az egyes tárgyakból mint az erősebb egyetemeken. Viszont vannak akik okosan osztják be az idejüket, tehát bulizni is tudnak, de amikor tanulni kell akkor a tanulással próbálnak foglalkozni. Sajnos a középiskola után sokan miután felköltöznek Pestre, elönti őket a nagy szabadság érzete és tanulmányaik leromlanak. Muszáj megtalálni az egyensúlyt a tanulás és a szórakozás között.

A suli mellett a második dolog ami történt az az hogy megismerkedtem egy lánnyal egy buliban. Rövidre fogva a történetet többször is találkoztunk utána, már majdnem úgy nézett ki mintha... Aztán mégse. Máig se tudom az okát miért, de nem lett belőle semmi. Ez 2014 nyarán történt, azóta történt gy két hasonlóan végződő eset.

Valahogy az az érzésem, hogy a nők szeretik ha körülugrálja őket az ember, ha érdeklődik utánuk, aztán ha komolyabbra fordulna a dolog akkor meghátrálnak, mert hogy ők nem láttak semmi komolyat ebben vagy abban... A hasonlóan rossz esetekhez tartozik amikor a kedves hölgyben még annyi sincs hogy ha elhívják valahova megmondja az illetőnek hogy bocs de nem szeretnék, mert.... -Ehelyett csak jönnek a kifogások, hogy most ezért nem érek rá, most azért, vagy épp találkozgatok valakivel, randizok egy másikkal, épp most szakítottam blabla...

De most már nem veszem fel.... Felesleges erőltetni, erőlködni, majd jön magától...

Vár az ismeretlen, pár nap és egyetem. Egy "új világ". Be kell valljam kicsit félek, szokatlan ez az egész, egy darabig az is lesz. De bele jön az ember idővel, mint mindenbe, ha igazán akarja. Tudom hogy nehéz lesz és nem tudom pontosan mivel, milyen nehézségekkel állok szemben, de biztos vagyok benne hogy nem lesz könnyű. Tanulni kell majd. Megfelelni. De emellett számos új "harcos társat" is megismerhetek majd, valamint új/érdekes ismeretekkel gazdagodhatok az élet minden területén. Persze biztosan lesznek ezek között olyanok is amit nem feltétlen tartanék szükségesnek. Van bennem egyfajta kíváncsiság is azért. Milyen lehet egyetemistának lenni? Hamarosan minden kiderül.

Nincs olyan dolog a világban véleményem szerint ami nem osztaná meg az embereket. Ha jobban bele gondolunk nem is az a bizonyos dolog osztja meg az embereket, hanem valójában mi magunk foglalunk állást mindennel kapcsolatban, tehát saját magunkat osztjuk meg. Hogy lehet például egy focicsapat játéka valaki számára csodálatos, míg egy másik személy szerint unalmas/rossz? Ha valami jó, akkor az miért nem jó mindenki szerint?Hogy lehet egy könyv izgalmas valakinek ha másnak egyáltalán nem az? Hogy lehet az embereknek más és más a vallása? Melyik az igazi?  Van ilyen vallás egyáltalán? Mindenki számára az amiben hisz? Életünk során, születésünk óta más és más körülmények között nőttünk fel. Más emberek, tényezők vesznek körül minket. Egy csecsemő hogyan dönthetne például a vallásáról? Sehogy. Rákényszerítik. Bár ez így erősen hangzik, de gondoljunk csak bele, nem a gyermek dönt róla hogy miben hisz, hanem a szülei. Ők honnan tudják hogy fiuk is egyetértene velük? Később persze (általában) mikor felnő a srác, görcsösen ragaszkodik ahhoz a valláshoz amit választottak neki, vagy éppen ahhoz a párthoz amit szülei preferálnak és ő kiskora óta azt hallotta hogy az a jó a többi rossz. ...

Pár napja láttaam egy videót:

Nagyából hasonló volt a jellege mint ennek a videónak csak nem volt alatta szöveg. A vicc az egészben az, hogy itt még meg is magyarázzák hogy milyen jó ha ütik egymást az emberek, mert a meccsen már nem fogják. Megint a széthúzás, 2 "idióta szar" csapat miatt. Félre értés ne essék, tisztelem a Ferencváros és Újpest csapatokat, egykor, biztosan nagy sikereket értek el, 10-20-30 éve. A múltból azonban nem lehet megélni és mostanság egyik csapat se jeleskedhet azzal hogy valami világverő gárda lenne, sőt, igen silány, minőség nélküli hazai bajnokságunkban sem kiemelkedőek, de még csak az első három közé se tartoznak. Persze nem a csapat tehet arról hogy "szurkolói" rendet bontanak, keresik a bajt stb. Csak azért verik össze egymást a pályán és pályán kívül, mert az egyik X a másik Y csapat szurkolója. Állítom hogy ezeket a nagy szurkolókat, ha megkérnék hogy sorolják fel csapata kezdő tizenegyét, nem tudná felsorolni, a fele biztosan nem tudná. Sokan csak azért járnak meccsre hogy levezethessék a feszültséget, a stresszt és egyéb problémákat háttérbe szoríthassák. 

 Hogy merjen egy átlagos család, gyerekekkel  kilátogatni egy mérkőzésre ha ilyen és ehhez hasonlók mennek a 90 perc alatt. Megint a megosztottság, a másik utálata... 

...

FC Barcelona - Real Madrid

Ma 22:30 kor kupadöntő visszavágó Madridban, a Barcelona 3-2-es előnnyel várhatja a mérkőzést. Barcelona szurkoló vagyok. Pontosan nem tudom mióta, de ez a dátum körülbelül 2005-re tehető, mikor még olyan játékosok alkották a csapat vázát mint Deco, Guly,Ronaldinho, Mark van Bommel, Eto'o (meg persze pár olyan aki még ma is alapember)... Azért lett a katalán együttes a kedvencem mert szimpatikus volt a csapat által képviselt játék és mentalitás, a fiatal tehetségek foglalkoztatása... Persze az eredmények is jöttek sorba és ha valami sikeres akkor rengetegen fogják szeretni, ugyanakkor az éremnek két oldala van, így legalább annyian fogják utálni is. A Barcelona is egy nagyon "megosztó" csapat, vagy szeretik vagy nem. Szörnyülködve szoktam olvasni a fórumokon vagy a facebookon amikor a Barca-Real fanok oltják egymást. Ha valaki mást szeret/preferál mint az adott ember akkor egyből megy a fújolás meg a kritizálás stb. Itt előjön megint a széthúzás. Miért nem mindegy hogy ki melyik csapatot kedveli? Nekem pl van nem 1 barátom aki Real Madridos de veszekedni azon, hogy melyik a jobb csapat vagy hogy kritizáljam őket azért hogy miért Madrid drukker nekem nem jut eszembe és nekik se fordítva. Elkeserítő olvasni amikor megy a csicska barca, meg szar a real szöveg. Elismerem a Real Madridot mint csapat, elismerem Ronaldot mint játékos, mindkettő jó, a Madrid 2011 spanyol bajnok csapata, nem mondom nem fáj kimondani, mert örültem volna a ismét a gránátvörös-kékek nyernek, de a fehérek jobbak voltak. Ronaldo rengeteg gólt lőtt a tavalyi szezonban és kétségtelenül a csapat húzóembere. Kiváló játékos. Emberként se biztos hogy olyan, amilyennek a média bemutatja... mindenki döntse el maga hogy neki ez szimpatikus-e vagy sem. 

Ronaldo vs. Messi

Számomra ilyen nem létezik. Nincs köztük párharc. Mindkét játékos hihetetlen jó. Mindkét játékos más és másban emelkedik ki, vagy jobb a másiknál. Erről többet nem szeretnék írni.

Nagyváros

Egyetemi életem jövő héten kezdődik meg igazán, bár már ezen a héten szokni kell a dolgokat. Be kell valljam elég fura ez az új helyzet. Rengeteg ismeretlen hallgató között vagyok, egy rengeteg emberrel zsúfolt városban. A villamoson, metrón megy a tolongás, mindenki siet, az emberek barátságtalanok, senkiben sem bíznak, az autók hangja egy pillanatig sem csillapodik, a dugók állandóak. Az embereket terelik, ne gondolkozz, majd ők irányítanak, ez a cél. Tudtam hogy így lesz, már tapasztaltam is jó néhányszor... mégis újra és újra megdöbbenek néha pár dolgon. Most én is részese vagyok az egésznek, ugyan úgy terelnek, ugyan olyan kis hangya vagyok mint a többi ember, de próbálok figyelni magamra... Mindenki figyeljen magára.

A férfiak számára talán az egyik legnehezebb feladat megérteni a másik nemet. Állandóan próbáljuk helyre rakni a dolgokat, rájönni hogy mit is akarnak valójában. Nagyon nehéz. Ritka az egyértelmű kifejezésmód. Ritka az, hogy tudjuk pontosan, igen, ő így gondolja. Sokszor 1-1 apró jelet nagyítunk akkorára, hogy már már azt hisszük lehet esélyünk a lánynál. Aztán mikor konkrétan rátérnél a témára, elutasít. Ilyenkor rájössz hogy ő nem vesz téged komolyan párkapcsolati szinten. De jóba vagytok, gyakran beszélgettek, és egy idővel megint úgy érzed, talán... talán... De nem.

Mostanában az is elég gyakran előfordul az ismerőseim körében, hogy a srác és csaj egyaránt vonzódik egymáshoz, randiznak, beszélgetnek és úgy néz ki minden oké, sínen van a dolog, de az utolsó utáni pillanatban a lány visszalép. Ezt nem értem. Kedves barátom mondta erre azt, hogy a mai nőknek csak szórakozó partner kell, illegetik magukat egy darabig, mert izgi, aztán egy idő után elutasítanak. Mert tetszik nekik ha ők vannak a középpontban, tetszik nekik ha foglalkoznak velük, ha "udvarolnak" nekik. Azért tettem idézőjelbe az udvarolnak szót, mert véleményem szerint manapság egyre ritkább a ~16-25 éves korosztálynál hogy a fiúk valóban udvaroljanak a lányoknak. Ehelyett inkább discoban megismerkednek, facebookozgatnak, legfeljebb még 1-2 disco, és már össze is jöttek. 

A másik számomra érthetetlen dolog, az a mai lányok izlés világa. Miért tetszik az nekik/nektek, ha az adott pasi nagymenő, bunkó (még veletek is), esetleg drogozik, vagy netán selyemsrác. Rózsaszínű póló, buzi óra... 

Lányok: Ha van párotok, akkor miért vagytok másik sráccal a discoban és illegetitek magatokat előttük? Ha nincs párotok de baráti társasággal vagytok, akkor miért szakadtok szét tőlük és mentek oda tök idegen egyénekhez hogy fél órát el legyetek velük, aztán soha az életbe ne találkozzatok többet.

Persze lehet, hogy csak számomra furák, érthetetlenek, néha elítélendőek ezek a dolgok. Bár sajnos szerintem, még lenne miről írni, ez a téma, mint sok más, csakugyan kimeríthetetlen. Remélem, idővel rájövök a dolgok értelmére. Megértem és el tudom majd fogadni hogy így van és kész. Most még nem megy, de lehet az én hibám. Lehet hogy rosszul látom a dolgokat, lehet hogy velem van a baj. Ahogy mondani szokták, mindig az a hülye, aki a forgalommal szembe megy. De mi van akkor...

Lányok,lányok,lányok... Miért vagytok ennyire kiismerhetetlenek? Miért vagytok ennyire kétértelműek? Miért ilyen nehéz megérteni titeket? Miért játszotok csak velünk? Lányok,lányok,lányok...

 A klasszikus értelemben vett Nagyváros-Vidék összehasonlítás több tekintetben meg mutatkozik, ha csak a német órákra gondolok vissza amikor az volt a feladat hogy szóban érveljünk egyik illetve másik mellett. Ilyenkor mondhattuk azt hogy a Nagyváros jobb mert több szórakozási lehetőség van, több eséllyel találsz munkát, könnyen eljuthatsz bárhova, nem kell sokat utaznod ahhoz hogy például elvégezd a havi/heti bevásárlást. A vidék mellett érvelhettünk ha azt mondtuk hogy nincs akkora zaj, nyugalom van, frissebb a levegő, nincs az a nagy rohanás mindenhova, szép a táj, több a zöld ( nem, nem a drogra gondolok :)). Sorolhatnánk tovább az érveket itt, ott de nekem most nem ez a célom.

Én máshonnan szeretném megközelíteni ezt az egészet. Az ember folyamatosan tapasztal miközben éli életét. Az elmúlt héten valami olyan megfigyelést tettem ami már régóta itt motoszkált az agyamban, de egyszerűen a mai napig nem tudom pontosan megfogalmazni amit szeretnék. A falusi/vidéki és nagyvárosi emberek viselkedésének különbsége lepett meg. Itt nem arról van szó hogy az egyik különb lenne a másiknál, tisztelet tudóbb vagy illedelmesebb, hanem valami egészen másról. Számomra mint vidéken élő ember számára, van valami fura észrevételem pár nagyvárosi emberrel kapcsolatban. Nem tudom pontosan mi az, egyszerűen furák. Aztán lehet hogy ez fordítva is igaz... és én is fura vagyok némely pl. Budapesti lakos számára ha találkozunk az utcán és beszélgetésbe elegyedünk valami ok folytán.

Talán ez az egész valami  életviteli különbséghez kapcsolható a 2 fél között. Korábban leírtam hogy a városokban nagy a rohanás a kapkodás, míg vidéken talán nagyobb a nyugalom. Ez is közre játszhat esetleg. 

Egy kicsit más: A minap olyan vonattal utaztam haza ami egyenesen Berlinbe ment, de megállt a lakóhelyemen is. Felszállt egy 30-40 év körüli pár nagy bőröndökkel.  Az úr a körülbelül 15 kilós bőröndöt fel szerette volna tenni a vonat  tetején található pakoló részre. Nagy kÍnlódás árán sikerült neki, (miközben azon gondolkoztam hogy segíthetnék neki, ügye milyen érdekes hogy a fejünkben ott van mit kéne tenni, mégse mindig tesszük?...) aztán leült 10 percen keresztül lihegett és panaszkodott a feleségének/barátnőjének hogy milyen nehéz volt és hogy hogy kimerült.

Ekkor elmosolyodtam... véleményem szerint az ilyen emberek sajnos nincsenek tisztában azzal mit jelent az hogy munka. Persze "dolgoznak", légkondis irodában, pötyögtetnek a számítógép előtt egy bőrfotelben elterülve vagy osztogatják az utasításokat a beosztottaknak ugyancsak egy irodából. Persze lehet megdolgozott érte, keményen tanult hogy ne kelljen egész nap a 40 fokos melegben vagy a -10 fokos hidegben kint gürcölnie (fele?) annyi fizetésért  se mint amit egy maga fajta keres. Bár tegyük hozzá hogy amiket manapság hallani lehet az ezt erősen megkérdőjelezi... Az ilyen embereknek egyszer úgy kezébe adnám a kapát vagy a kaszát, esetleg egy beton keverőt meg egy talicskát... Akkor meg tudhatnák hogy miben is lehet valóban elfáradni. Miért nincsenek jobban értékelve azok az emberek akik nehéz fizikai munkát végeznek?

Az úr felesége még ennél is jobban ledöbbentett talán... Lábak a szembe lévő ülőhelyre felhelyezve, cipő levéve a földön. Fél órán keresztül telefonál, több fontos hívást intéz. Már már sajnálom, milyen nehéz munkája lehet. Úgy gondolom egy ember beszédéből sok minden kiderül. Én ennek a nőnek a hangjában a férfiéhoz hasonló jellemet véltem felfedezni. (De ki vagyok én ahhoz hogy mások felett ítélkezzek???)

Az a legnagyobb baj hogy sokan nem tudják mi az hogy munka vagy hogy probléma. IPhone-al a kezében ne papoljon nekem senki arról hogy mennyire megsínyli a válság okozta szegénységet. Ne panaszkodjon senki a benzin árakra amíg otthon 3 autó van és még a sarki boltba is kocsival jár. Akinek napi 2 doboz cigire van pénze az ne sírjon hogyha megjön a gázszámla és nem tudja kifizetni.  Nem azt mondom hogy könnyű vagy hogy rózsás a helyzet, mert korántsem. De tudni kell spórolni. 

Ha valakit megbántottam akkor bocsánat érte, semmi ilyen szándék nem vezérelt. De azért próbáljunk harcolni az egónkkal. 
 

 Bárki bármit mond, ritkán látni olyan embert, talán nincs is valójában, aki ne saját magát gondolná mindennek a közepébe... De én nem is... Hopp és máris Te vagy a középpontban... Nem tudok állást foglalni hogy ez baj-e. Különben is ki vagyok én ahhoz hogy megmondjam? De felteszek egy másik kérdést is, ha nem te, akkor ki legyen a középpontba?

 Az elmúlt hetekben, talán hónapokban olyan lányokat ismertem meg közelebbről kicsit akikre egyértelműen illik az a 2 szó amit nagyon ritkán rakhatunk egymás mellé ha nőkről beszélünk.
Ezek a következők lennének: Szép, értelmes.
Gondolom kevés embernek mondok újat azzal ha a következőt fejtem ki: Vannak lányok akik jól néznek ki, viszont annyira buták hogy már már fáj az embernek.
 A másik véglet, a kevésbé vonzó, de okos, értelmes lányok hada.
Persze jöhetünk itt a szokásos csak a belső érdekel maszlaggal. De kérdem én, ki választ magának párt kizárólag a belső alapján... Senki.
Sőt a lányok körében manapság még inkább megfigyelhető szerintem, hogy legyen a srác bármilyen bunkó, paraszt, drogos köcsög, ha egy kicsit vonzó a lány számára akkor ezek a negatívumok semmissé válnak.

De nem kell csüggedni. Van remény. Nagyon ritka, de léteznek olyan lányok akik szépek és értelmesek is egyben.
Akik ilyen lánnyal jönnek össze, kérem őket, becsüljék meg őt!
 

 Fogalmak, definíciók... Ezeket kik szablyák meg? Ha azt mondom Árpád-sávos zászló, miért kapja fel mindenki a fejét és néz rám mint valami rossz emberre? Tagadni és mocskolni akarod a múltat? Vagy csak azért teszed mert a média erre buzdít? Mert ez folyik a csapból? 

"Véleményed van, amit Ők adtak szádba, Náci Jobbik meg fasiszta gárda." - FankaDeli

Észre sem veszed hogy mennyire be vagy határolva. Szabadság. Hát persze... Ez is egy olyan fogalom, amit nehéz tisztázni. Nem is erre törekszem most. 

 Az iskolában mindig szörnyülködnek ha nem értünk valami egyértelmű dolgot, vagy nem értjük az összefüggéseket két dolog között. Amikor bekapcsolod a Tv-t vagy felmész az internetre, látod a plakátokat az utcán, mind arra késztet hogy ne gondolkozz, majd ők irányítanak, csak vedd meg, hidd el, ne kérdezz, ne kérdezz...

Iskola, történelem, irodalom, nyelvtan... honnan tudod hogy amit tanítanak az úgy is van? És vajon mindent elmondanak? Kinek a nézőpontjából tanítják pl a történelmet? Senkiéből? Független lenne a történelem? Ilyen nem létezik. Miért van 2 sor a történelem könyvben a Don-kanyarról? Miért nem beszélnek az Árpád-sávos zászlóról? Miért kelt felháborodást a Nagy-Magyarország?

Miért akarják elhallgattatni azt akinek felnyílik a szeme? Szerinted miért?

 Tegnap este a TV2 9 órakor kezdődő műsorában ismét elkezdődött a Megasztár válogató műsora. Belenéztem, kíváncsi voltam hogy hányan mennek el téves hittel vagy egyáltalán csak heccből hogy megmutassák a világnak, ők bizony soha az életbe nem lesznek énekesek. Az első pár adás magában hordozza a "viccesnek" titulálható produkciókat, azonban gondoljunk csak bele, mi van akkor ha valaki tényleg elhiszi magáról hogy jó hangja van, aztán mégsem. Ilyenkor jönnek a kérdések? De hát miért nem? Nem volt jó? Tetszett? Nem tetszett? Mi volt a baj? Semmi. Csak nem az éneklésből fogsz megélni.

Persze nem mintha a Megasztár vagy Csillag születik akkora előadó művészeket dobott volna piacra. Bár azért kétségtelenül van hangja 1-1 ilyen versenyzőnek is.

Sorra jöttek a jelöltek, volt akinek jó hangja volt, volt akinek kevésbé. Aztán jött valaki, akinél ki kellett kapcsolnom a TV-t mer egy világ rendült meg bennem. A sírhatnék határán voltam... Egy 17 éves úriember, nem lehet tudni hogy férfi vagy nő, lépett a színpadra. Elmondta hogy még nem teljesen nő, várnak rá még műtétek, mert nem érzi magát férfinak. 

17 éves, hova tűnt az emberi felelősség? A fiú szülei hogy engedhették ezt? Ez betegség, olyan nincs hogy te nőnek érzed magad ezért átoperálnak... 

A legrosszabb mégis az hogy mindezt 9 órakor adják le. Mit tanulnak az emberek így? Ha ő 17 évesen már ilyen mértékben eltorzult lélekkel rendelkezik akkor egy fiatalabb gyerek nem vehet róla példát?

TV kikapcsolva, agymosás, hitegetés, illúzió, stb. szintén...

 Őszintén sajnálom hogy szinte az összes bejegyzésem "negatív" hangvételűnek tűnik, pedig ha belegondolunk ezek a dolgok csupán a körülöttünk lévő világot tükrözik, illetve próbálnák tükrözni, az én szemszögemből. Nem tudok olyanról írni ami nem valós, nem tudok vigyorogva valami vidám dologról írni mert elkeserítő a helyzet... 

Nem egy konkrét bajról/ problémáról van szó. Eléggé összetett dolog ez, sok "apró" tényező teszi teljessé a káoszt. Kezdve a facebook egyre inkább nyomorba döntő hadjáratától, a média agymosásán át, a "zombiképző" oktatáson keresztül, az emberi kapcsolatok valamint egymáshoz való viszonyuláson át, és még sorolhatnám, de akkor nem végeznék ezzel a bejegyzéssel. A legnagyobb baj az az, hogy mindennek nehéz, sőt talán lehetetlen ellenállni. Senki se tud teljes mértéken befolyásolhatatlan lenni ezen dolgok által. Sajnálom és rettegve gondolok az elkövetkező generációk tagjaira, akiknek jövendőbeli szüleik jelenleg is a facebook, a drog, az alkohol és a rossz értelemben vett buli markában szenvednek. Ezek a gyerekek sem fognak mást látni ezen a szaron kívül.  A Való Világ és a Heti Hetes kaliberű műsorok középpontjában fognak ők is felnőni, egy erkölcsökben és gondolkodásmódban erősen befolyásolt szülőkkel a hátuk mögött. Milyen erkölcsi torzulás lesz tapasztalható ha most már ez a helyzet?

Értsd meg, én nem téged vagy magunkat féltem. Az pedig, hogy min kéne változtatni? Fogalmam sincs. Szerintem senki sem tudja. Lehet-e egyáltalán? Kell-e egyáltalán? Ne hogy azt hidd hogy ha nem lenne RTL-Klub meg facebook akkor jobb lenne... Ugyan úgy létezne a torzítás eszköze, csak más lenne a neve.

 Hiába beszél róla akárki is, az egó mindig ott van. Ez is nagyon jól kivan találva. Én is egóból írom e sorokat, te pedig egóból nyilvánítasz véleményt. Aki tartja a tükröt az is egóból cselekszik, hisz mennyi joga van hozzá hogy a másiknak utat mutasson és megmondja h mi a jó/rossz? Ezt ki dönti el? Nekem ez a jó, neked az, nekem ez az igaz neked az.

Figyeled meg ha vitatkozol valakivel... Milyen gyerekes, nevetséges dolgokon tud az ember összekapni a másikkal. De miért is alakul ki a vita? 2 ellentétes vélemény találkozik. Két ellentétes értékrend. Valójában úgy is fogalmazhatnánk h ami nekünk nem jó, az ellen küzdünk. Saját érdekeinket nézzük csak. Megint csak az egó. Ráakarjuk kényszeríteni véleményünket a másikra... Meg persze ő is az övét ránk... 

Továbbra is azt kell hangsúlyoznom hogy véleményem szerint nincs jó és rossz, ez megint csak egy agymosás. Hisz mindenkinek más a jó. Senki se cselekszik azon szándékból hogy márpedig ő rossz lesz. Persze mindig vannak kivételek.

Követni valakit akár gondolkodás módban, nem biztos hogy célszerű. Sokan azt mondják ( köztük talán én is) hogy picit másképp látjuk a világot mint a nagy többség. Meglátunk olyat, amit más nem, esetleg más véleményünk van dolgokról mint a "tömegnek". Aztán lehet hogy ez nem így van, nem tudom. Kőházy FankaDeli Ferenc gondolatai, melyeket számain keresztül közvetít, egy ilyen, "kitisztult" látásmódot mutat. Miatta kezdtem el gondolkozni egyes dolgokon. De nem állíthatom azt hogy neki igaza van. Nem állíthatom hogy nekem igazam van akármelyik bejegyzésemben is. Azt se állíthatom hogy egy a véleményünk mindenben. Sőt lehet hogy semmiben sem az. Mindenki másképp látja a világot. Másképp von le következtetéseket. Nincs egyértelmű igazság. Igazság van, de az legfeljebb a tiéd vagy az enyém. Attól még nem lesz igazad vagy igazam másokkal szemben. Persze meghallgatni a másikat, elfogadni a véleményét, esetleg megváltoztatni véleményünket egy más megközelítés alapján nem bűn, sőt... Ha már itt tartunk, bűn: hasonló mint az igazság, (szerintem) kinek mi a bűn? Neked ez? Nekem az? ...  

Sokan azt gondolják hogy ők "felébredtek". Nem csak néznek hanem látnak is. Nem csak hallgatnak, hallanak is. De ezt ki dönti el? Egyáltalán létezik e olyan hogy az egyik ember alszik, a másik nem? Ezek az emberek kommentelgetnek Facebookon mindenfélét FankaDeli írásai alá. Akik őt "pártolják" mindenben igazat adnak neki. Akármit ír, helyeslik, megy a like, pedig ennek pont ez lenne a lényege... Saját, önálló vélemény. Attól hogy neki van véleménye, attól még neked is lehet, még ha más is a tiéd mint az övé. Sokan nem is értik hogy mit fogadnak el és teszik sajátjukká olyankor amikor helyeselnek. Pedig mint mondtam nincs egyértelmű igazság. Lehet, hogy sok dologban jó irányból közelít meg valaki dolgokat, de mindenben neki se lehet igaza. Ne ragaszkodj. 

A LIKE gombot pont ezért találták ki. Azért hogy ne gondolkozz. Csak nyomd a gombot. Mennyivel egyszerűbb mint átgondolni a dolgokat... Így irányítanak. De te szabad vagy... Hát persze... :)

 Elégedetlenség. Tüntetések. Semmi se jó.

Ezek a szavak kis részben de jellemezni tudják az emberek hozzáállását hazánk helyzetével kapcsolatban. Azonban ha lenne választási lehetőségünk... Ha lenne 2 irány amely felé elmehetnénk, akkor vajon te melyiket választanád?

1. Jólét. Egészség. Nagy fizetés. Becsületes, tisztességes emberek. Jó munkalehetőségek. Dolgozó emberek. Jó oktatási körülmények stb stb. Azonban: Nincs facebook, myvip, iwiw, sőt internet sincs, se TV (TV2 és barátai), se pláza kurváskodás. Nincs henyélés,munkanélküliség, nincs buli pia cigi drog minden hétvégén.

2. Marad minden így ahogy van.

Te melyiket választanád?

Ugye hogy így már nem is olyan egyszerű? Háborogsz hogy mi van az országban, de a facebook fontosabb... Na ezen kéne változtatni. :)

 Belépni az illúzió világába. Belépni újra és újra... Miért? Mi értelme van annak hogy áltatod magad, hogy elfeded a valóságot, miért élsz ábrándokban?

A sok stresszt leküzdeni? Kiengedni kicsit? Elfeledni a gondokat, ha csak egy estére is? Ha belegondolsz másnap csak rosszabb lesz... Így nem szembe mész a dolgoknak hanem épp ellenkezőleg, menekülsz előlük.

Menőzni? Játszani a nagyfiút/ nagylányt? Miért kell játszani? Miért nem lehetsz anélkül is felnőtt/ érett?

Bulizni a haverokkal? Nem jobb ha a valóságot látod? Nem jobb ha nem leszel becsapva? Nem jobb ha valós dolgok vesznek körül?

És mégis... Az alkohol a világ egyik leginkább a hatalmába kerítő eszköz. Nem a klasszikus alkoholizmusra gondolok. Hisz valamilyen szinten minden ember alkoholista, aki ha nem napi rendszerességgel de ivott már valaha is mondjuk félévente 2x 3x... Itt jön a felháborodás, megszólal az egó... Biztosan támadok. Pedig próbáld ki... Menj el bulizni vagy csak simán a baráti társasággal valahova anélkül hogy alkoholhoz nyúlnál!

Na ügye hogy valamilyen szinten, ha nem is általános értelemben, de te is függő vagy? :)

Az E/2 (Te) használata nem azért van hogy téged támadjalak. Ezen dolgok alól én sem vagyok kivétel. Csak az írást könnyítette az E/2 használata.

 Emberi bizonytalanság.

Nem az általánosságban vett bizonytalanságra gondolok, hanem a folyamatosan kialakulóban lévő, emberek közötti bizalomhiányról. Véleményem szerint ez leginkább az idősebb korosztályt jellemzi a fiatalokkal szemben. Bár egy általános bizalom hiányról is beszélhetünk ami minden embert érint a másikkal szemben.

Hogy ez miért alakulhatott ki, az elég sokrétű és bonyolult lehet...

Azonban ez a bizalmatlanság, másik féllel szembeni bizonytalanság, hogy jó vagy rossz ember lehet az illető, annyira kiábrándító. Az hogy mindenki első látásra ítélkezik a másik felett....
Persze itt jön az érem másik oldala, miért ne ítélkeznének az emberek mikor annyi rosszat látnak hallanak a világban. A Híradó tele van balesetekkel, rablásokkal, gyilkosságokkal, erőszakkal, persze ha nem éppen valamelyik celebről van szó hogy aznap éppen milyet kakált a wcn. Az emberek félnek. Félnek bízni a másikban. Ez pedig az összetartás hiányához vezet, ami megint csak kicsi hazánk nagy gondja. A széthúzás, a turáni átok még mindig él...

Változtatni csak Te tudsz rajta! Ehhez nem lehet úgy hozzáállni hogy majd ha ő... Neked kell változni, ha ezt megérted, megértjük, akkor a többi is változni fog.

 Szabadság. Tudod mit jelent szabadnak lenni? Valahol azt jelenti hogy nem függeni semmitől... Te szabad vagy? Nem korlátoz téged semmi? 

A mai társadalomban ilyenről nem igen beszélhetünk. Mindenki rabszolga egy bizonyos szinten. Senki se szabad. Mindenkit irányítanak, hiába mondod azt hogy téged nem. Neked senki se mondhatja meg hogy mit csinálj... satöbbi.
Valójában minden nap minden percében irányítanak... A csekkekkel, a média eszközeivel, vagy ha csak kimész az utcára. A szabadság nem azt jelenti hogy elmehetsz bármikor bulizni... vagy annyit vedelhetsz amennyit akarsz, esetleg azt mondhatsz amit akarsz. Mert ha hiszed ha nem, ezek a dolgok is erősen befolyásolva vannak. Nem biztos hogy azt csinálnád mint ami "szabadságnak" nevezel, ha tényleg szabad lennél. Lehet hogy még a facebookon se lennénk regisztrálva... :)

 A minap olyan történések vettek körül, olyan szavakat hallottam pár általam mélyen tisztelt ember szívéből, ami elgondolkozásra késztetett. Nem egy konkrét dologról, hanem úgy általában... A szívéből szó nem elírás, mert az ember nem csak a szájával tud szólni... Az csak az eszköz ami közvetít. A lényeg egészen máshonnét jön. Élnek még olyan emberek akiket nem kerített markába a média, nem lettek agymosottak, nem csak a saját érdekeiket nézik...

Már már megdöbbentett a dolog... A TV-ben ilyet senki se láthat, se az iskolában, vagy a discoban, de a templomban sem. Ezt hívják őszinteségnek, becsületnek, emberségnek, legalábbis szerintem. A ValóVilágban amit hallasz csak illúzió... Senki se őszinte. 

Ha ez az emberség jellemezné az egész magyar népet, nem itt tartanánk. Nem a Született feleségek vagy a Frizbi mennének a TV-ben. Sőt... 

Világvége. Érdekes témakör. Több időpont van/volt/lesz megjelölve. KI ebben hisz/hitt, ki pedig abban. De nehogy azt gondolja valaki hogy úgy lesz mint ahogy a moziban játszották.

Nem kell feltétlen pusztulásra gondolni. Az emberiség pusztulására. Szerintem nem így lesz... Viszont sok minden más megbukhat, egy rendszer, a média, az összes agymosást létrehozó dolog. 

Nemrég a TV2 vasárnap esti műsorát nézve már nem kell sok a teljes káoszhoz. Döbbenten ültem a tv előtt, hogy ez most komoly? Tényleg képesek ezt leadni? Egy bulvár műsor volt. Frizbi névvel. Nem szoktam nézni, most azonban belepillantottam. Nem kellett volna. De ahogy elkezdtem nézni, figyelni, egyre inkább érdekelt hogy mi fog még történni. Hova fajul még tovább az egész. Legfeljebb 20 percig bírtam. A műsorba meghívottak viselkedése, az általuk képviselt fegyelem, viselkedési forma nem a határokat súrolta, hanem bőven átlépte azokat. Ekkor még nem gondoltam volna hogy ennél is rosszabb lesz a helyzet. Hiszen alapvetően egy műsorvezető feladata az lenen hogy kordában tartsa a dolgokat. A nem oda illő dolgokat féken tartsa, figyelmeztesse a meghívottakat hogy ezt nem szabad. De nem ezt tette. Ellenkezőleg. Részesévé vált a zűrzavarnak. És valószínűsítem hogy a műsor végéig ebben a formában zajlottak az események...

De ketyeg az óra. A tükör vár. Hiába nem akarod. Egyszer szembe kell néznie mindenkinek vele. Na akkor lesz világvége. Minden megváltozik majd és itt gyökeres változásra kell gondolni.

Egy lázadó hangvételű mű. A kifejezőmódot érdemes figyelni, nameg az arcmimikát. A gesztusok mindent elárulnak. Azt hiszed így lázadhatsz a "rendszer" ellen, de pont így tesz magáévá. Pont ezért leszel te a rendszer fegyvere. Ez a cél!

 A média butít. Egyetlen célja van. Képviselni a káoszt. Fenntartani a rendszert, amelynek alapja hogy az emberek ne tudjanak véleményt formálni. Miért van az hogy ha megkérdeznek egy fiatalt hogy mi a véleménye erről vagy arról, nem tud magával azonosulni és saját állást foglalni. Ilyenkor a szokásos sablon szövegeket hallani vagy a "nem tudom", "mert csak" szavakat.

A média elhiteti veled hogy ez meg az jó. És mivel annyian követik, azt gondolod hogy miért ne? Ha mindenki egyetért, nehogy már én maradjak ki a sorból. Fluor Tomi és SP nem hiába lett hirtelen felkapott tinibálvány. Fantasztikus zenei tehetségükkel kivívták maguknak az elismerést... Amíg ez így folytatódik, ne tessék csodálkozni hogy nincs egyéniségünk...

Hogy is mondjam. "A jó az elmerül, a szar az maradhat..."

 Bizony, ez csak illúzió, káprázat, semmi más.... Nem mindig kell elhinned azt amit látsz, vagy amit érzékelsz. Az alkohol és drog hatása alapvetően arra alapszik hogy egy kamu világot tárjon eléd ahol mindenki sokkal kedvesebb és megértőbb veled. De meg kell értened hogy nem te vagy a középpontban, sőt...

Ilyenkor azt hiszed tiéd a világ. Nem érdekel semmi és senki. Elfelejted, vagyis nem is elfelejted, csak egy időre háttérbe szorítod a problémáidat. De mit érsz el ezzel? Később csak rosszabb lesz... Jobb soha. Te vagy a hibás. Ne kergess hamis ábrándokat...

 A facebook rákényszerít téged hogy kiírj valamit az üzenőfaladra, mert az olyan jó. De miért is? Megint csak az egót erősítendő eszköznek használják hogy a káosz ne törpüljön hanem egyre eluralkodjon a világon. Percenként közölsz valamit, ezzel tudatva a többiekkel hogy éppen abban a minitumban mit csinálsz, hogy érzed magad stb...

Alapjában véve ez még nem is lenne akkora baj, mert nem te vagy a leginkább hibás ezért, vagy mégis... hiszen ez egyfajta körforgás. A kör egy pontján pedig te vagy, Te is részese vagy, összekötöd azt. Ha nem jöttél volna még rá akkor a "LIKE" gombról lenne szó, amit oly szeretettel használnak a facebook hívei. Mert már nem divatos írni, csak egy gombot nyomsz, még a negatív dolgokat is "lájkolod"...

Nem az a fő baj hogy valaki kiír erre az átkozott oldalra valamit. Hanem hogy a többiek elolvassák... Sőt "Lájkolják" is.

EZ az egész károsabb mint a drog vagy az alkohol... Függővé válsz...  De te biztosan tiltakozol ha ezt mondják neked, ha ezt olvasod, pedig próbáld ki, ne lépj fel facebookra csak 1 hétig. A feléig nem bírnád...

 Alapjában véve nagyon jó dolog az hogy az alacsonyabb osztályban lévő csapatok is összemérhetik tudásukat. Így például a közeli falvak, kisebb városok akik a megyei osztályokban találhatók minden szombaton vagy vasárnap meccset játszhatnak egymás között egy bajnokság keretében. A helyi emberek lemehetnek a pályára megcsodálni a városukat képviselő csapat játékát, szurkolhatnak, szoríthatnak értük. A buzdítás pedig senkinek  se árt. Akkora plusszt képes adni hogy azt elmondani se lehet. A kiélezett párharcokkal teli megyei bajnokságok izgalmas játéklehetőséget kínálnak az embereknek hogy sportolhassanak, és egészségesek legyenek. Megannyi előnye van tehát annak hogy lehetőség van a bajnokságban való focizásra az alacsonyabb osztályokban is. 

Azonban sajnos a sok előny mellett akad pár hátrány is. Nem is hátrányok ezek, hiszen hogyan lehetne hátránya annak hogy sportolhatsz?

Inkább csak kellemetlen dolgok ezek, olyan dolgok amik komolyan elgondolkoztatják az embert. 

A bírói ténykedés akár bárhol máshol,  kritikán aluli. Sokszor meccsek múlnak a  spori rossz ítélete miatt. De nem ez a legnagyobb gond. Ha eredményes akar lenni egy gárda akkor azért tenni kell. A játékosoknak edzésre járni, alázattal, kúszni, mászni a labdáért a pályán. Nem lehet úgy hozzáállni egyetlen meccshez sem hogy ezt biztosan megnyerjük vagy biztosan elveszítjük. Nem lehetünk nagyképűek, nem nézhetjük le az ellenfelet. A sport lényege nem az lenne hogy győzzünk minden áron, esetleg a másikat a földbe tiporva, lenézve, megalázva, leszidva. Két csapat mikor találkozik a pályán ne az ellenségeskedés domináljon. Az oké hogy győzni szeretnénk megmutatva a másik teamnek hogy jobbak vagyunk. De ez ne menjen át agresszióba. Tudjunk emelt fővel veszíteni és nyerni egyaránt...

Mégse ez a legszörnyűbb amit már rég óta tapasztalok ha lemegyek a pályára megnézni egy mérkőzést a helyi és egy környező településről érkezett csapat között. A szurkolók bíztatása és ahogyan a névből ered szurkolása mindenkit jó érzéssel tölt el, plusz energiát ad. Azonban ha csak a kiabálás, szitkozódás, okoskodás hallatszik a pálya széléről akkor az nagyon demotiváló tud lenni. Sokan csak azért járnak meccset nézni hogy találkozhassanak a haverokkal, piálhassanak, ugathassanak, szidhassanak valakit. Jobb esetben a helyi szurkolók csak az ellenfél csapatát szidják, ami már alapból nem dicsérendő, de az végképp megvetendő amikor valaki a saját csapatát ócsárolja, szidja a játékosait, olyan dolgokat kiabál be a pályára aminek sehol se lenne helye. Sajnos a "drukkerek" 70%-a ilyen.

Kérdem én, ha ezek az emberek olyan jól tudják hogy mit kéne/ kellett volna csinálni az adott helyzetben az adott játékosnak akkor miért nem a pályán bizonyítják hozzá értésüket? Miért csak kioktatni lehet a másikat? Ha te jobban tudod, mutasd meg!

 A világ ahogy fejlődik, az emberek úgy süllyednek egyre mélyebbre és mélyebbre. A szülők nem feltétlenül rosszra nevelik a gyerekeiket de rosszul az egészen biztos. Az se mindegy hogy a gyerek mit lát otthon. Ha a mindennapos verekedést veszekedést látja esetleg részesül is benne akkor az jelentősen kihat az életére. Ő is meg akarja majd mutatni az utcán hogy ki az erősebb. Sajnos sok fiatal az otthoni/ iskolai problémái miatt kerül közel a piához, cigihez, drogokhoz.  Egy gyereket nem lehet annyira megkötni hogy egész nap csak otthon üljön és ne szabadjon elmennie valahova, tapasztalatot szerezni, hogy talpraesett legyen minél hamarabb, ugyanakkor a ló tulsó oldalára sem szabad esni, a 14 éves lányoknak például még nem a discoban a helyük minden pénteken... 

Manapság ezt nagyon nem tudják eltalálni az ősök. Vagy túl engedékenyek vagy túl szigorúak. Mind a kettőnek megvan a maga hátránya. És többnyire ez ugyan abban mutatkozik meg. Nézzük a következményeket:

Ha nem engeded a gyereked sehova akkor biztosan megelégeli egyszer azt hogy bezzeg a barátai mehetnek ide meg oda, ő mért nem. Ha alkalma adódik rá akkor majdbizonyítani akar a többieknek hogy ő is van ugyan oylan tökös csávó mint a többi. Ez megnyilvánulhat alkohol fogyasztásban, esetleg elkezd az illető titokban cigizni vagy drogozni. 
A másik lehetőség az, ha mindenhova elengeded a gyereked. Ekkor ő lesz a legnagyobb Party Arc az ismerősei körében. Igen ám, de ez a szó nem biztos hogy pozitívan hat majd... A srác minden partyn részt vesz, (pedig még csak 13-14 éves) a bulikon viszont mit szoktak csinálni az emberek? Piálni, majd berúgni, cigizni esetleg drogozni. A srác egy tróger suhanc lesz. Minden pénteken buliba megy, berúg, betép, satöbbi.

Véleményem szerint a dolog akkor csúnyább ha mindezt egy lány éli meg. És sajnos azt látom hogy mostanában bizony a lányokkal nagyobb a probléma ilyen téren. Meg hát valljuk be azért hogy néz ki ha egy 15 éves lány a saját hányásában fetreng miután valami vagány sráccal berúgva megtörténik az aminek ilyen fiatalon még nem biztos hogy megkéne, pláne ilyen körülmények között.

Persze sokszor mondjuk, tisztelet a kivételnek és valóban tisztelet, mert becsülendő, a mai világban biztosan... De ha valaki olvas egy hasonló kritikát akkor biztosan azt gondolja magában hogy nahát én nem vagyok ilyen, pedig általában de, ilyen vagy.

Nem tudom hogy melyik példa a jobb vagy rosszabb. Sajnos a szülőnek is nagyon nehéz eltalálni az engedékenység határát a fiatalkorúakkal kapcsolatban. Azonban a helyzet elkeserítő. Mi lesz itt még?

De higgyétek el, ez az egész csak káprázat. Nem attól vagy menő hogy minden pénteken ott vagy a Party-ba. Sőt még csak jó fej se. Legalábbis ennek nem így kéne lennie. Neked szükséged van erre? Ne menekülj a problémáid elől, a kábaság nem old meg semmit, utána még rosszabb lesz... Nézz szembe a gondoddal! Változz!

Ahogy telnek a napok és olvasom a facebook kiírásokat, nézem a megosztott képeket, állapotokat, egyre inkább arra a következtetésre jutok hogy nagy a baj. 

Amikor valaki lány létére részt vesz egy Kamionosok és kurvák címen létrejött partyn vagy kiírja hogy éppen akkor mennyi az idő mert nincs jobb dolga, vagy olyan képet tesz fel magáról hogy egy utolsó ribanc nem tenne ki ilyet... Amikor egy magassarkú cipőre megy a nyáladzás...

Az egó, a másiknak való megfelelésnek a vágya, a beképzeltség, önteltség, és még sorolhatnám...

Ezek az emberek nincsenek tisztában azzal hogy lájkok száma határozza meg őket. "Minél több lájkot kapsz, annál többet érsz"- Kedves barátom szavaival élve.

Hova jutunk majd ha ez így megy tovább? De vajon hol a vége?