A minap olyan történések vettek körül, olyan szavakat hallottam pár általam mélyen tisztelt ember szívéből, ami elgondolkozásra késztetett. Nem egy konkrét dologról, hanem úgy általában... A szívéből szó nem elírás, mert az ember nem csak a szájával tud szólni... Az csak az eszköz ami közvetít. A lényeg egészen máshonnét jön. Élnek még olyan emberek akiket nem kerített markába a média, nem lettek agymosottak, nem csak a saját érdekeiket nézik...
Már már megdöbbentett a dolog... A TV-ben ilyet senki se láthat, se az iskolában, vagy a discoban, de a templomban sem. Ezt hívják őszinteségnek, becsületnek, emberségnek, legalábbis szerintem. A ValóVilágban amit hallasz csak illúzió... Senki se őszinte.
Ha ez az emberség jellemezné az egész magyar népet, nem itt tartanánk. Nem a Született feleségek vagy a Frizbi mennének a TV-ben. Sőt...
